Pablo Picasso – Olw

 

Balyog

(Stirx uranelsis)

 

Közismertebb nevén „Erdei balyog (Stirx uranelsis)

A faj felfedezője a sváb származású Soltan Atzaal von Pajör (1619 - 1753) dán-svéd tudós, ornitológus, világutazó-túrázó. Többek között neki köszönhető, az Erdei bosszantó, más néven a Silvanus incomodo molestus faj felfedezése is. Tudása messze meghaladta a korát, ezért gyakran vádolták eretnekséggel, istenkáromlással és haza-, ill. perecárulással is. Így csak később vették észre, mennyit köszönhetnek munkásságának és fáradhatatlan utánajárásának a madártanban. Születésnapja a mai napig nemzeti ünnep Lichtensteinben, pedig az ott lakók nem is tudnak róla.

A balyog a baglyok családjába tartozó, szárnyas éjjeli vadász. Az 1650-es években az ornitológia még a sasformájúak közé sorolta őket, de miután az 1900-as évek elején a kutatások előrehaladtával rájöttek, hogy erős és kampós tépőcsőrük ellenére nem abba nemzetségbe tartoznak, kitaláltak egy új rendet nekik és onnantól a leppentyűalakúak közé tartoznak.

Fellelhető: Leggyakrabban erdős, sűrű cserjével borított területeken található meg. De ne lepődjünk meg akkor sem, ha szembe jön velünk az utcán.

A faj világszintű elterjedését elősegítette az infrastruktúra rohamos fejlődése is. Remek tanulási képességeiknek köszönhetően a balyog mindössze tíz perc alatt képes elsajátítani a legbonyolultabb elméleteket, műveleteket is, akár matematikáról, irodalomtudományról, vagy egyszerűen egy vajas kenyér elkészítéséről legyen is szó. A balygok remekül látnak a sötétben, így képesek elvezetni egy kamiont is a legsötétebb éjszakában, anélkül, hogy felkapcsolnák rajta a lámpát. A későbbiekben e tulajdonságuk nagyon megtetszett a szállítmányozással foglalkozó cégeknek, ez által elkezdtek foglalkoztatni balygokat a kamionok vezetésére. Többek között ez is elősegítette az elterjedésüket a világon szinte mindenhol.

A balyog jól rejtőzködő, ronda világosbarna madár. A többi madárfajjal ellentétben a balyog az infravörös tartományon kívül érzékeli az infrakéket és az infrazöldet is. Ezen tulajdonságait kihasználva, csap le könnyedén, a főleg rágcsálókból, erszényesekből és rovarokból álló táplálékaira. A becserkészés során hangtalanul az áldozata mögé repül, és jól megijeszti azt. Ettől a kiszemelt zsákmány nagyon megijed, majd tudatosul benne, az „Úristen, elkapott egy balyog!” gondolat. Ezután a balyog már könnyedén, csámcsogás nélkül elfogyasztja a prédát. Ezért nem terjedt el a „Ne csámcsogj, mint egy balyog!” szólás, mivel a balyog nem csámcsog.

A madár vadászata alatt az egyszerű laikus számára is könnyen megfigyelhető, mert míg a családjába tartozó uhu bagoly az „UHU” felkiáltással egy tubus ragasztót hajít a tápláléka felé, addig a balyog éles „HUU” hangot ad és így a rágcsálók azonnal szörnyethalnak az ijedtségtől. Ez persze a rovarokra kevésbé hatásos, mivel nincsen fülük, ezért az évszázadok során a balyog kifejlesztett egy képességet mellyel képes a rovar agyába hatolni a gondolatával és átvenni a rovar mozgása felett az irányítást. Így tulajdonképpen a rovar öngyilkosságot követ el, amikor a balyog szájába mászik vagy repül. Többek között ezért is tartják veszélyesnek a balygot. Ez a tulajdonsága veszélyes az emberre nézve is.

Emberrel közvetlenül nem érintkezik, kerüli a kapcsolatot zárkózottsága miatt. Ha azonban mégis találkoznánk vele, remek álcázási technikájának köszönhetően nem ismernénk fel. Általában postásnak, hírolvasónak, ill. politikusnak álcázza magát, de nem ritka, ha faág vagy villanyoszlopformát ölt.

A tudomány jelen állása szerint a következő balyog fajták léteznek:

-         Erdei balyog (Stirx uranelsis)

-         Mezei balyog (Ager uranelsis)

-         Medve balyog (Gero uranelsis)

-         Mafla balyog (Angelus uranelsis)

-         Ritka balyog (Eximius uranelsis)

-         Kopasz balyog (Defloccatus uranelsis)

-         Gonosz balyog (Diabolus uranelsis)

-         Hálátlan balyog (Incommodus uranelsis)

Szerk.: Horvát Máthé