Szú

(Scolytidae)

 

A szú, az ormányosok családjába tartozik. Távoli rokona az elefántnak (távoli, hiszen a szú itt van, az elefánt meg Afrika közepén). A szúfélék igénytelen, dísznélküli ronda-barna vagy mégrondább-fekete színűek. A legtöbb szúbogár apró, néhány milliméteres (hasonlóan az Erdei bosszantóhoz), de a legnagyobb elérheti 1,5 cm-t. A szú fát eszik. Ebből következik, hogy nem egy hasznos állat. Azon kívül, hogy a dísztárgyként vagy használati tárgyként használt fába belemászva megzabálja azt, még az erdőkben is okoznak gondokat. Tulajdonképpen semmi hasznuk nincsen, és csak jobban járnánk, ha nem lennének. A velük táplálkozó madarak pedig áttérhetnének magvak evésére. A szú (hasonlóan egy kocsmai részeg disznóhoz) egy hangos állat. Nem lehet tőle aludni. Rág, csámcsog, fingik, böfög és még a száját sem törli meg. Evés és haladás közben menetet vágnak a fába, amibe akár egy facsavart is könnyen behajthatunk. Asztalosok néha ezt a tulajdonságukat ki is használják. A szúnak több fajtáját ismerjük: mezei szú, vízi szú. Édeskés ízű, és tájjellegű csemege a tokajia szú. Van egy colos fajta, a hosz szú. Az akácosokban megtalálható, apró növésű a kis-fa szú; a tölgyesekben egy hosszú növésű a nagy-fa szú.

A szú egyik természetes ellensége a Soltan Atzaal von Pajör által felfedezett Erdei balyog.